Kezdjük a legelején, honnan is indult? A "minőség" esetében gondoljunk az őskorban az eszközök, szerszámok folyamatos tökéletesítésére vagy Hammurabi Törvénykönyvére, vagy arra, hogy az ókori Egyiptomban a fáraók temetése dokumentált előírás (folyamat és végrehajtás módja, eszköze, jelölést-ellenőrzés során kapja) szerint történt.

   Az ókori Rómában 100 szabványt is megőriztek a minőségi útépítésről.

   Kínában a császári udvarban a felhasznált anyagokat jelölték (a készítő azonosítása - "védjegye"). Kínában a császári udvarban minden használatban lévő anyagot meg kellett jelölni, hogy a készítőit azonosítani lehessen. Tulajdonképpen ez tekinthető a mai védjegy alapjának.

   1140-ben már fémjelzést alkalmaztak az arany és ezüst tárgyak minőségi igazolására.

   A középkori céhek szigorú minőségi követelményeket szabtak meg tagjaiknak. A céhek elterjedésével a működésük során rájöttek, hogy az egyes munkafázisokat különválasztva jobb eredményt érhetnek el. Ezzel meghatározták a termék minőségét, előírták a tecnológiai sorrendet és persze a felhasznált alapanyagok minőségét. Később megjelent a nagyüzemi termelés ahol a munkafázisok külön voltak bontva és a minőség ellenőrzését a művezető végezte- mely ebben az időszakban szúrópróba szerű ellenőrzésnek felet meg. Később Frederick Winslow Teylor önálló minőségellenőrzést hozott létre azonban az ellenőrzés a késztermékre korlátozódott. Ezzel a módszerrel nem valósult meg a gyártás közbeni hibák feltárása és az azok helyesbítésére szolgáló javítási metódusok kidolgozása.

   A mai minőségirányítás már az alapanyagtól a késztermékig kíséri végig a folyamatot és a terméket, így feltárva és megelőzve a minőségre negatívan ható tényezőket.